Azt hiszem kevés olyan madarunk van, amely annyira közkedvelt lenne, melynek neve annyit szerepelne regényekben, mesékben, költeményekben, mint a hazai erdők egyik első számú dalosa, a holdvilágos éjszakák varázslatosan éneklő fülemüléje. Hogy küllemét és elegáns mozdulatait mégis oly kevés ember ismeri igazán, sőt esetleg egyáltalán nem, az elsősorban madarunk rejtett életmódjával és cseppet sem hivalkodó, környezetébe remekül beleillő tollazatával magyarázható.
Mégis, ha azt a szót halljuk, fülemüle, nagyon sokan valami különlegesen tarka, egzotikus külsejű madarat képzelnek maguk elé. Nemrég egy vidéki könyvtárban találkozón vettem részt alsó tagozatos gyerekekkel, ahol egyebek mellett a madarak énekéről, annak jelentőségéről is beszélgettünk.
