Séta bölcsőhelyem körül

Nemcsak a magyar irodalomban, de a világirodalomban is hiába keresnénk hasonló igényű és hasonló hitelű könyvet az öregedés tüneteiről, illetve magáról az öregedésről. Esszé-regényében Illyés Gyula itt olyan kérdésekkel néz szembe, melyek a létezés legizgalmasabb kérdései, s amelyekben mindannyian személyesen érdekeltek vagyunk már-már fiatalon is, hisz - ahogy a költő mondja - Kháron ladikja már jóval a halál előtt elindul velünk, hisz a halál születésünktől fogva magzatunk. S így lesz érthető az is, ahová Illyés e gondolat fonalán eljut: "az öregség voltaképpen az egyetlen kérdése minden elképzelhető filozófiának". Ez a felismerés amelyből - a szembenézés bátorsága mellett - a könyv ihlete táplálkozik, azzal válik teljessé, amire Illyés tulajdonképpen egész könyvével figyelmeztet, hogy "minden filozófia - s minden költői lobogó elszántan és következetesen a halál - a biztos vesztés - ellenében lobog. Oly kitartóan, hogy már-már reménnyel." De a könyv nemcsak a szembenézés bátorságáról tanúskodik, túl az öregedés tüneteinek és az öregség állapotának megdöbbentő őszinteségű rajzán az életszeretettel társult bölcsesség filozófiai következtetéseinek és emberi bátorságainak foglalata. "Logikai ficamot, szó- és eszmejátékot ritkán hordtak össze annyit, még a tudós egyházatyák is, mint a halálról szólva" - írja Illyés Gyula s könyvében az álvigaszok helyett igazi - tehát hasznosítható - segítséget nyújt a belső egyensúly megteremtéséhez, az emberhez méltó védekezéshez, vagy legalábbis az elviselhetetlen elviseléséhez. Ezeknek az írásoknak "mindegyike megbízható kézifegyver: lövés egy ablakból, egy omló kémény mögül. De minden hátraszorítás után csak szivósabban ádázabban, mondhatnánk jobbkedvűen. Mert hisz sikeresebben. " - olvassuk a könyvben, mely nem csak élmény- és gondolatgazdagságával tart fogva bennünket, hanem a műfaji összetettség izgalmával is, hiszen Illyés Gyula a napló, az elbeszélés és a szentenciózus gondolattömörítés utánozhatatlan remek ötvözetét teremtette meg benne.