A XX. század első, vérzivataros évtizedeiben szinte egy időben jelent meg három stigmatizált, Krisztus sebhelyeit hordozó ember. Olaszországban Pio atya, Németországban Konnersreuthi Neumann Teréz, Magyarországon pedig Galgóczy Erzsébet. Ők egész életükkel, testükkel és lelkükkel tettek nyilvánvaló, szemmel látható tanúságtételt Jézus Krisztusról. Neumann Teréz és Pio atya szinte „nemzeti intézménnyé" vált, és nemzetközi hírre tett szert. Az elrejtett, engesztelő életet élő és az életszentség hírében elhunyt Galgóczy Erzsébetet azonban alig ismerik az emberek. Ő 33 éven keresztül viselte Krisztus sebhelyeit, s élte át péntekenként Jézus Krisztus halálát.
Az ő küzdelmes életét, lelkiségét és misztikáját mutatja be könyvünk, felhasználva önéletrajzát, verseit, misztikus álmai leírását és kortársai tanúságtételét.
