Az annak idején nagy vitát kavart Sirokkó a 30-as években, a Horthy-Magyarországon játszódik: egy illegális horvát nacionalista terrorszervezet (a hírhedt Usztasa) jankapusztai kiképzőtáborában. A mű alapkérdése: milyen következményei vannak az egyénre nézve, ha emberségét, individuális erkölcsi érzését feltétel nélkül, vakon alárendeli egy reakciós erőszakszervezet kíméletlen követelményeinek. A válasz negatív, de az író már sejteti (ténylegesen majd a Vörös rekviemben igazolja) hogy „egyén” és „szervezet” viszonya pozitív következményű, az emberséget kiteljesítő is lehet: ezt mindig a cél, a vállalt szolgált eszmei-emberi tartalma dönti el.
Az erőd című kisregény a fasizmus létrejövésének pszichikai előfeltételeit, összetevőit tárja fel. Témája: a jóléttől megcsömörlött, unatkozó milliomosok egy erre a célra megvásárolt és a legkorszerűbb haditechnikával felszerelt második világháborús erődrendszerben véres „hadijátékot” rendeznek: önként, szórakozásból ölnek, kegyetlenkednek, s vetik alá magukat a legbrutálisabb erőszaknak.
A Vörös rekviem mártírhalált halt kommunista hősét – Sallai Imrét – egész élete arra tanította, hogy személyes létezésének igazi értelmét, önmaga egyéni-emberi teljességét csak a vele egy célért küzdők szövetségében nyerheti el.
