Skót balladák - Robert Burns versei

Ez a kötet a skót költészet klasszikus értékeiből: középkori balladákból és Robert Burns verseiből nyújt válogatást. A balladaköltészet iránt a 18. században nőtt meg az érdeklődés, Angliában és Skóciában ekkor jelentek meg az első nagy gyűjtések. A természetes, egyszerű és friss népköltészeti hang megújította a korszak irodalmát, és hatása azóta sem fakul. A skót balladák Magyarországon azért keltenek erős visszhangot, mert az európai balladaköltészet központja Skócia mellett Erdély. A székely és skót balladákban a földrajzi távolság ellenére is közös, hogy a tragikus történetet olyan szaggatott, szándékolt homályossággal adják elő, amely tág teret ad az olvasó képzeletének és egyben a végsőkig fokozza a feszültséget.
Robert Burns (1759-1796) fellépése valóságos fordulatot hozott az angol nyelvű költészetbe, hiszen a klasszicizmus és rokokó kifinomult irodalmiságával szemben a népköltészet ősibb, robosztusabb, de alkalmanként nem kevésbé kecses kifejezésmódjához nyúlt vissza. Burns lírájának személyessége, élményi hitelessége megtermékenyítőleg hatott nemcsak hazájában, hanem például Magyarországon is.
A skót balladák és Robert Burns verseinek üdeségét furcsa módon az konzerválja, hogy nem irodalmi angolsággal, hanem skót dialektusban szólalnak meg.
Ezt fordításokban ugyan nem lehet érzékeltetni, mégis, a magyar költészetben is hasonló elevenséget ad nekik, hogy néhány kiemelkedő darabjuk Arany János nyelvén vált klasszikussá. Később pedig Szabó Lőrinc, Kálnoky László, Kormos István és költőtársaik fordításai a nagy elődhöz méltó módon szólaltatták meg a skót költészet remekeit.