Részlet a könyvből:
"-Pajkos! Pajkos!
A tágas várudvarban biztató hivogatással szállt Judit hangja. Az udvar közepén terebélyeskedő hársról, a hívás iráyába fordította fejét egy pihenő sólyom. Meglebbentette erős szárnyait, mintha repülni készülne, de karmos ujjai nem engedték el a fa ágát. Kötekedett. Csillogó szemében, horgas csőre körül mosolyféle huncutkodott: "Vársz, úgy-e? Mennék is. De mért ne játsszam, ha módom van hozzá?" És maradt."