Az őshagyományról gondolkodók beszélnek apokalipszis előtti és utáni korról, a fordulat kb. Kr. e. 600-ban következett be. A hitványság kora című könyv a fordulat utáni "elsötétedés" két utolsó stádiumát, a modern (1789-től számítják) és a posztmodern (1968-tól napjainkig) kort állítja előtérbe. Nyugati szemléletben ez a történelmi időszak négy megvalósult utópia öldöklő harca a világuralomért. A liberalizmus, a bolsevizmus, a fasizmus élet-halál küzdelméből a globalokrata libertinus technofasizmus készül a győztes szerepének eljátszására. Nyomában napirendre került a természet reprodukciós köreinek, az élet elemi feltételeinek (föld, víz, levegő) tönkretétele, az emberi együttélési viszonyok szétzilálása, sőt az emberi psziché összezavarása.
A szerző tanár-közgazdászként idestova 42 éve folytat küzdelmet a marxizmus, a liberalizmus, majd a liberálmarxizmus és főként a globalokrata libertinus technofasizmus tudatos vagy kényszerpályán mozgó elkötelezettjeivel. A személyes küzdelmen túlmutató tusakodás vége felé közeledik, de nem azért, mert bármelyik fél bármiben is meggyőzte a másikat, s itt már a tudatos "kommunikatív cselekvés" sem segít...
A végső szót és irányt az emberen túlmutató erők fogják kijelölni; a teremtett természet gigantikus erői már mozgásba lendültek, hogy kijelöljék az új élet kereteit, mint ahogyan éledezik a Föld számos pontján az a spirituális megújulás is, amely meg fogja szabadítani az bilincseitől a hitványság korának emberét.
