Somorjai Ildikó szerk. - Kézikönyv a szociális munka gyakorlatához

Öt év után második, átdolgozott kiadásban bocsátjuk útjára a szociális munka gyakorlati terepeiről szóló tanulmánygyűjteményt. Örömmel állapítjuk meg, hogy az első kiadás nagy siker volt. Megjelenése után két évvel gyakorlatilag elfogyott, mutatva, hogy jól mértük fel annak idején a szakma szükségleteit. Sikerét nyilvánvalóan magyarázza, hogy a szociális munkás képzés és gyakorlat széles területén volt használható. A szakmai közösség mindegyik tagjának volt miért kézbe vennie. A kötet átdolgozásában a szerkesztőt több szempont vezérelte: egyrészt az elmúlt öt évben a szociális munkás szakma is sokat változott, másrészt a kötet darabjainak felhasználásakor kiderült, hogy mely részek kötődnek inkább a szakma akkori fejlődési szakaszához, és melyeknek van olyan mondanivalója, mely öt év után is ugyanolyan friss, mint amikor először olvastuk. Az akkor még a kísérletezést jelentő szolgáltatási formák mára már bevett gyakorlattá értek, vagy kiestek a gyakorlat szigorú rostáján. A mai problémáink csak részben hasonlóak az akkoriakhoz. Ma már nemigen mentegetőzhetünk azzal, hogy a szociális munka még kialakulóban lévő szakma Magyarországon, bár természetesen ma is fejlődő professzionális területről van szó. Ennek a fejlődésnek a mérföldköveit törvények jelentik, melyek megváltoztatták a szociális munka működésének kontextusát. Helyenként bővítették a gyakorlati területet és újabb forrásokat teremtettek, mint a gyermekvédelmi törvény, az egészségügyi és fogyatékosügyi törvény, helyenként szűkítették a forrásokat, olyan új kereteket teremtve a szociális munkásoknak, mely szakmai elveink újragondolására késztetett minket. Ezek az új lehetőségek és problémák hűen tükröződnek a kötet tanulmányaiban. A kötetnek a szociális munka terepeiről szóló része most sem teljes. Így például kimaradt az idős- és fogyatékos gondozás, a bentlakásos intézményekben folyó szociális munka, a pártfogó felügyeleti gyakorlat, és így tovább. Azt mondhatnánk, hogy a kötetben elsősorban azok a terepek szerepelnek, melyeken a szociális munka jellegzetességei a legteljesebben érvényesülnek, ezek „belakottak" a szociális munkások számára.