"Ábrahám azonban hitt, és ezért fiatal maradt; hiszen aki mindig a legjobbat reméli, az megöregszik, az élet becsapja; aki pedig folyton a legrosszabbra számít, az idő előtt megöregszik; aki azonban hisz, az örökké megőrzi ifjúságát." "Egy régi, a külső és látható világból származó mondás szerint, aki nem dolgozik, ne is egyék. Elég különös, hogy a mondás nem illik arra a világra, amelybe leginkább tartozik; hiszen a külső világ a tökéletlenség törvényei szerint létezik, és itt ismétlődik újra meg újra, hogy az is eszik, aki nem dolgozik, és hogy aki alszik, gazdagabb lesz annál, aki dolgozik. A külső világban minden azé, akinél éppen van; a külső világ a közömbösség törvényének engedelmeskedik, és a gyűrű szelleme annak engedelmeskedik, akié a gyűrű, akár Mureddin az, akár Aladdin, és azé a világ kincse, akinél van, teljesen mindegy, hogyan jutott hozzá. A szellem világában másként van. Itt örök isteni rend uralkodik, itt nem úgy esik az eső az igazra, mint a gazra, itt nem úgy süt a nap a jóra, mint a gonoszra, itt valóban csak az ehet, aki dolgozik, csak az talál nyugalmat, aki megismerte a félelmet, csak az szabadítja meg szerelmét, aki alászáll az alvilágba, csak az kapja meg Izsákot, aki előhúzza a kést. Aki nem akar dolgozni, enni sem kap, hanem megcsalatik, ahogy az istenek becsapták Orfeuszt szerelme ködképével, becsapták, mert elpuhult volt, és nem bátor, mert citerajátékos volt, és nem férfi. Itt nem segít, ha valakinek Ábrahám az atyja, vagy tizenhét őse van; aki nem akar dolgozni, arra az érvényes, ami Izrael szüzeiről írva van: csupán szelet szül, aki azonban dolgozni akar, saját atyját szüli meg."
