Stádium

Részlet a könyvből: "Komoly méltósággal int az Idő elfogultlan barátságos tanácskozásra; elérkezett azon időszak, mellyben azon kevesek meghasonlása, kiknek kezeikben van helyezve egy fejledező nemzet jövendő sorsa, még sokkal veszedelmesb és igy kárhozandóbb lenne mint egyébkor; - most, midőn az esetek sebessége sürget, 's egy bájoló hajnal mögött, melly egykori halhatatlan nemzeti nagyságot igér, fenéktelen sötétség tátong, mellybül az oda egyszer elsüllyedt nemzetiség, szabadság, becsület tan soha, soha többé fel nem merül. "Az emberiségnek egy nemzetet megtartani," ez, és nem kevésb forog most kérdésben, 's rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése. Feleljünk meg - Istenért - e' diszhivatásnak. Fiatal és régi, nemes és nem-nemes, catholicus és nem-catholicus fogj kezet most, s' hiu szenvedelmidnek, kislelkű viszálkodásidnak ne áldozd fel honod nemcsak javát, de valóban még létét is. Mentsd meg temagad azon keserű epedésnek fulánkitul, mellyek még siron tul is kinoznák boldogtalan lelkedet, ha gyengeségid közt anyádat, a' hazát, gázolni tudnád, most, midőn rokonérzés által egyesítve nemcsak ura lehetnél az azt fenyegető veszélyeknek, de Hunniát eddig alig sejdített magasságra is emelhetnéd."