"Azt hiszem, kevés íróban élt olyan mérhetetlen részvét az emberek iránt, mint Stefan Zweigben" - mondotta Gorkij 1928-ban találóan és máig is érvényesen. Az együttérzésből fakadó szenvedélyes segíteni akarás hatja át Stefan Zweig egész munkásságát. "A legemberibb embernek lenni", ezt követelte meg minden írótól, de elsősorban önmagától.
Kötetünk elbeszéléseiben is gyötrődő szenvedő emberek sorsáról beszél, művészetének gazdag eszközeivel tárja fel az emberi nyomorúság kórokozóit, a háború és a fasizmus okozta rombolást (Könyves Mendel, Epizód a Genfi-tónál, Sakk-novella), s az ember lelke mélyén izzó szenvedélyek romboló munkáját, az Érzések zűrzavará-t, ami a címadó novella mellett a kötet jó néhány más írásának is legfőbb motívuma.
