Mint a paraszti sorból feltörő Julien Sorel sorsán, Stendhal a becsvágyai és szerelmei közt egyensúlyra nem lelő bankárfiú, Lucien Leuwen regényén keresztül is a polgári társadalom fölött mond ítéletet. Ahogy a Vörös és fekete két színe a katonai egyenruhát és a papi reverendát, ebben a regényben a vörös és fehér a redikális, köztársaságpárti forradalmiságot és az "ultra" maradiságot jelképezi. "Története a tiltakozó lelkiismeret regénye - írja Illés Endre. - Stenhdal életműve, gondolatainak rendszere csodálatos egység. Egyetlen regényéből is megismerhetjük íróját - megtudhatjuk, miben hitt és mit akart. Az emberhez méltó szabadságban hitt. Tollát ugyanúgy hajtotta a szépség szeretete, mint a hitványság megvetése. És aki a Vörös és fehér-et olvassa, az száz felkiáltásból, ugyanannyi vallomásból s az ellenfélt felfricskázó megvetésból megtudja: Stendhal igazi republikánus volt. Megformálta azt a Lucien Leuwent, aki megundorodva attól, hogy minduntalan a nép ellen küldik harcba, végül is hátat fordított sorsának és korának."
