Világszerte ritka az olyan regény, amely fiatal és idősebb, kezdő és ínyenc olvasót egyaránt lebilincsel. Kiragadja az egyforma hétköznapokból, átemeli egy képzelet teremtette világba, s csoda közegébe, amely bármennyire különbözik megszokott valóságunktól, egészen mégsem idegen tőle. Álombéli más, mint Donaldson regényfolyama is, amelynek minden kötete legalább annyi ideig szerepelt a nyugati sikerlistákon, mint Tolkien híres könyve, A gyűrűk ura; a párhuzam korántsem véletlen. (Filmeket is említhetnénk, a Csillagok háború-ját, az ujabbak közül a Willow-t) A regény hőse, Thomas Covenant, betegsége által megbélyegzett, örök magányra ítélt ember. Mikor baleset éri, élete másik világban folytatódik, ahol egyértelműbb a jó és rossz különbözősége - de melyik a valódi s az álom teremtette? A hely, ahol addigi élete pergett, nem engedte, hogy törvényeitől, szokásaitól különbözve éljen, holott ezek oly gyakran kerültek ellentmondásba a sajátjával. Mint a világirodalom ősi remekeiben, Donaldson regényében is utazik a főszereplő, s útja során hihetetlenebbnél hihetetlenebb kalandok esnek meg vele. Thomas Covennant hírvivő, akinek a Lordokkal együtt szembe kell szállnia a Kárhozat Urával, a rossz megtestesülésével. Megmenti barátait, jóllehet ő nem egyértelműen jó vagy rossz, mint e csodavilág teremtményei; bűnt követ el, de éppen bűntudata az, amely választásra kényszeríti. Jóslat jár előtte, várja a szerep, amit be kell töltenie, s Covennant bizony nehezebben azonosul vele, mint Covenanttal az olvasó, akit elragad, magával sodor a mese árja, amely a csodák ellenére is választ ad kérdéseire, holott az ő élete csak a köznap valóságát ismeri. Régen jelent meg regény, amely az ember csillapíthatatlan meseigényét ilyen lebilincselő művészettel elégítette ki. Donaldson nagy sikerű regénye különös, a régi krónikákra emlékeztető, archaizáló nyelven íródott, hogy ez magyarul is az eredetihez hasonló színvonalon szólal meg - ritka fordítói remeklés.
