Sterbetz István - Élő múzeumok

Élő múzeumokról, az ember oktalan vagy elkerülhetetlen környezetrombolása elől megmentett természeti értékekről szól ez a könyv.
A görög museion kifejezésből származó múzeum fogalmánk egy meghatározott gyűjtőkör anyagát befogadó létesítményt értünk, amely egyrészt kiállításokon mutatja be, másrészt tudományos célokra tárolva őrzi az értékeket. A múzeum nemcsak a közművelődést szolgálja, hanem szakszerűen kezelt, tárolt vizsgálati anyagot ad a kutatómunkához is. Janus-arcának egyik oldalát százezrek csodálhatják meg, a másikat alig néhány beavatott ismeri.
Múzeumi tárgyként egykor csupán a holt anyagot őrizték. A természeti környezet jelentőségének felismerése óta a természetvédelmi területekre és a védett élő szervezetekre is gyakran használják - hasonlatként - az "élő" múzeum kifejezést.
Az élő múzeumok ugyanúgy bemutatják vagy raktározzák az értékeket, mint az élettelen tárgyak klasszikus gyűjteményei. Vannak a közönség számára megnyitott, szabadtéri kiállításként megtekinthető, védett területek, de szerte a világon számos olyan terület is létezik, amelyet különböző okokból csak korlátozottan vagy sehogyan sem lehet meglátogatni. A lezárt sorompók mögött olyan látnivalók rejtőznek, amelyeknek a bemutatása még nincs kellően előkészítve, vagy éppen az eredményes védelem érdekében kell mellőzni a látogatással együtt járó környezeti megterhelést.
Mi sem természetesebb, mint hogy az elzárt, a hozzáférhetetlen "kincsek" még kíváncsibbá tesznek bennünket. Megrövidítettnek érezzük magunkat, ha egyik-másik természetvédelmi területünkre vagy annak egyes övezeteibe nem kapunk látogatási engedélyt. Néha még azt is hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a korlátozó intézkedések részrehajlóak és öncélúak.
A természetvédelem nemzetközi vonatkozásban is rohamosan gazdagodik. Szebbnél szebb kiadványok mutatják be a nagy nemzeti parkokat, amelyekben alig-alig megismerhető ritkaságokról bravúros felvételeket láthatunk. Könyvemben ezt a sokoldalú, ám a nem beavatottak elől elzárt szép világot szeretném bemutatni. Felelősséget, izgalmat, tépelődést, szürke hétköznapi gondokat, de ugyanakkor sok-sok élményt is jelent ez a tevékenység.
Ha mindezekből sikerül most ízelítőt adnom, talán érthetőbbé válik, hogy hazánkban miért látogatható viszonylag kis rész a több mint 300 000 hektár védett területből.
Budapest, 1979 februárjában
A szerző