Egy ember története, aki szörnyű bűnökre ragadtatta magát, holott akkora szíve volt, hogy az egész világ belefért volna.
Hatalmas feszülés, szakadás, aztán béke... és csönd: az elképedés, a hitetlenkedés néma hördülése. Kinyitottam a szemem, s láttam, hogy a bába arcából - amely az imént még a nekibuzdulástól rózsállott - egyszerre kiszaladt a vér, s a szobalányom, Simonette a szája elé kapja a kezét, úgy hátrál az ágytól.
Küszködve feljebb csúsztam a csatakos párnán, lenéztem a véres lepedőre, és megláttam amit a többiek.
A bába tért magához elsőnek, odaperdült, hogy a köldökzsinórt elvágja, bár reszkető kezével tartani is alig bírta az ollót.
- Uram irgalmazz - motyogta, s ösztönösen keresztet vetett. - Krisztus kegyelmezz!
És megszületett...
A Fantom!
