Szabó Ildikó - Láthatatlan történelem - Politikai anekdoták 1942-2012

A politikai anekdoták különleges tömörséggel képesek bonyolult hatalmi viszonyokat érzékeltetni. Szociológiai értéküket az adja, hogy személyes élményeket, megtörtént eseményeket, helyzeteket idéznek fel és adnak tovább. Nemcsak a történelem különleges mozaikdarabjai, hanem az adott kor társadalmi értékítéletének a dokumentumai is. Gyakran olyan korból valók, amelyik nem tűri meg a nyilvánosságra hozatalukat. A történetek a mindennapi élet apró ütközeteinek fegyverei. Azzal, hogy feltárul bennük egy magatartás, egy viszonyulás, egy rendszer abszurditása, lehetőséget nyújtanak a mesélőknek és hallgatóknak az állásfoglalásra. Egy, a meglévőtől eltérő morális rend alapján kínálnak alternatív valóságértelmezést. Tágítják a kimondhatóság határait, építik a kollektív emlékezést és erősítik az együvé tartozás élményét. Amikor csattanójukon nevetünk, az adott hatalmi konstelláción is nevetünk. Szimbolikus elégtételt nyújtanak: ha utólag is, ha csak néhány pillanatra is, de virtuálisan helyreállítják a valóságban megbillent igazságot.

A kötetben olvasható politikai anekdoták többsége a pártállami rendszer négy évtizedéhez: kiépüléséhez, „tündökléséhez” és bukásához kötődik, kisebb részük pedig a korszak előzményeihez, illetve a rendszerváltás után is továbbélő nyomaihoz, hatalomfelfogásához és mintáihoz. A történetek teljes időspektrumából hét évtized sajátos történelme, a történelem láthatatlan arca rajzolódik ki. Az egyik politikai rendszerből a másikba, a diktatórikusból a kevésbé diktatórikusba való átmenet kedvez ugyan annak, hogy kibeszéljük magunkból az ilyen típusú élményeinket is, de annak is, hogy a gyógyító feledés homályába süllyedjenek. Egyik-másik történet talán megnyitja az emlékezés csatornáját. Az utánpótlás apropóját pedig – úgy tűnik – a történelem folyamatosan biztosítja.