Egy szokványos önéletrajz mottóként közölt száraz szavaiból nő ki a regény szinte feltartóztathatatlanul. Már első lapjain eleven áramlásba, nyílt forgók és rejtett örvények közé kerülünk, erők egymásnak feszülését érezzük, s a szeretet és gyűlölködés engesztelhetetlen pólusai között, bonyolult és változékony elektromos térben áll elénk Csándy Katalin a regény főalakja. Élete szakadatlan figyelés, ám figyelme apró körön belül vándorló lámpa fénye csak, mely családja, szerelmei, csalódásai, indulatai közül próbálja felderíteni a homályt, s egyszer sem fordul teljes érdeklődéssel hazája és a világ formálódása felé. Ezért válik Danaidává, a meddő iparkodás szomorú jelképévé, míg mellette, a vad szenvedélyű Melinda, az önző Elek s bárki a regény jelentős alakjai közül, akik nagyobb távlatok felé is figyelnek, eligazodnak életükben, megtalálják helyüket és nyugalmukat. A Danaida figyelmeztetés: a kusza, kicsinyes személyi gondok útvesztők is lehetnek, s az, aki a múló időben "nem a fejlődést, csak a változást" érzékeli, a teljes életnek csak szemlélője lehet, boldog részese nem.
