"Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sohasem lesz belőlem ép ember a temetés után" - vallotta meg Szabó Magda. Valóban, anyát és lányát fél évszázadon át szorosabbnál is szorosabb kapcsolat fűzte egymáshoz, és ez a lelki köldökzsinór csak Jablonczay Lenke halálával szakadt el. Ezért is döbbent meg Szabó Magda, amikor halálos ágyán anyja azzal búcsúzott tőle, hogy annyi titka van még... Férje, Szobotka Tibor biztatására ereszkedik alá az Ókút mélyébe, hogy feltámassza tündér anyját, és megtalálja még őelőtte is kulcsra zárt élete nyitját.
Szabó Magda hosszú évek kitartó munkájával rokonok elbeszéléséből, anyakönyvi kivonatokból, naplójegyzetekből, levéltári dokumentumokból, háztartási könyvekből, fényképalbumokból és saját gyermekkori emlékeiből szedegeti össze a múlt mozaikdarabkáit, hogy megírja az Anselmus és Jablonczay família több nemzedékének krónikáját, a nagy magyar családregényt.
Régimódi történetében egy letűnt világot idéz meg hihetetlen élességgel és érzékletességgel, a kiegyezés korának, a millenniumi éveknek, majd a háborúba torkolló Ferenc József-i időknek szövevényes, ellentmondásos polgári és dzsentri világát, Debrecennek és környékének katolikus és protestáns társadalmát. Életre kelti felmenőit, mindenekelőtt anyját, a mostoha sorsú Jablonczay Lenkét, ezt a sokféle tehetséggel megáldott, minden szépre, jóra fogékony teremtést. Neki, ennek a rendkívüli, erős nőnek állít emléket különleges műfajú, egyszerre drámai és költői, sodró lendületű regényében, amely Az ajtó mellett legnépszerűbb, legtöbb nyelvre lefordított könyve, s amelyből a színpadi feldolgozás mellett nagy sikerű film is készült.
