Az egész világon az idő van a leginkább korrekt módon elosztva, hiszen a koldusnak és a királynak is huszonnégy órából áll a napja.
A kérdés csak az, hogy ki mit kezd vele. Elpazarolja, majd megbánóan sopánkodik, és másokat hibáztat, amiért az ő élete nem olyan, amilyennek szeretné, vagy hajlandó felismerni, mennyire elsodorja az ár.
Fontos felismernünk, hogy senkinek sincs ideje mindenre, de mindenkinek lehet ideje arra, ami igazán számít.
Az élet célja ugyanis nem az, hogy „készen legyen", hanem az, hogy élvezzük, és szeretetteljes életet éljünk.
Meg kell tanulnunk különbséget tenni fontos és sürgős dolgok között. Hiszen az idő senkire sem vár. Ha nem tanulunk meg bánni vele, kipereg a kezünk közül.
Szeretném, hogy annak idején majd ne sajnálkozva, megbánással nézzünk vissza, arra gondolva, hogy mennyi mindent elszalasztottunk, hanem teljes lelki nyugalommal mondhassuk azt: „Igen, kihoztam az életemből mindazt, ami benne volt!"
A jó hír az, hogy a mi kezünkben van a kormány, és kitartó munkával, kemény döntések meghozásával elérhetjük, hogy a legfontosabb dolgok tényleg helyet kapjanak a mindennapjainkban.
Mi másért akarnánk jobban gazdálkodni az időnkkel, mint azért, hogy több idő jusson mindarra, ami a legfontosabb számunkra?
Kötelességünk mindent megtenni azért, hogy úgy éljük az életünket, ahogyan szeretnénk, és beleférjen az időnkbe mindaz, ami különösen fontos számunkra.
