"- Őrült asszony, én vagyok! - mondta.
Lita következő rúgása megállat a levegőben. Aztán a nő előre tartotta két kezét.
- Vágd el a kötelékeim!
Kondor megvillantotta kését, elpattantak a bőrcsíkok.
Ekkor zúdult rájuk két megtermett pásztor.
Kondor átbucskázott a fején, és érezte, amint Lita átpördül rajta. Kemény volt a szikla, zúzódások tucatját szerezték be. Fölállni sem jutott idejük, amikor a támadók újra rajtuk voltak. Kondor vágott kettőt a fokossal, csak úgy találomra a ködbe, és térdelve hátrált, amikor egyszerre csak egyensúlyát vesztette.
Egy szakadék szélén billegett.
Nem látta ugyan, de füle kiélesedett a lezuhanó kövek koppanására, s rájött mekkora veszélyben van. Ha most megtaszítják...
Megtaszították.
Kondor hátradőlt, és mint a kövek, úgy ő is a szakadékba zuhant. Józanságát azonban nem veszítette el, és igyekezett még félig visszafordulni. Félkörívben nyújtotta fel a fokost...
... aminek csákánya erős kattanással akadt meg egy fönti sziklán. Nagyot rántott a férfin, amint megakaszkodott.
Lógott Kondor a fokoson, és oly erősen szorította a tölgyfanyelet, hogy kis híján benne maradtak ujjnyomai. Lábával sziklapad után tapogatózott. Nem tudta, hogy ezen a helyen a szikla kis ívben befelé hajlik, nem kifelé. A vadász felnézett, s egy fekete foltot látott maga fölött.
Lita hullott utána a szakadékba.
Amint megismerte a nő árnyát, kését eldobva már nyúlt is érte, és zuhanás közben kapta el alkarját.
Most a nő rántott egyet rajta. Kondor még erősebben kellett kapaszkodjon a fokos nyelébe, már-már félnie kellett, hogy elroppantja. A nő lendülete taszított rajta, fenn a csákány csikorgott, amint a himbálózó testek súlyától terhelten elcsúszott a sziklán."
Két nemzetség vadászai feszülnek egymásnak egy lelőtt szarvas felett az edőben, és virtusból össze is verekednének, ha meg nem jelenne a közelükben egy sosem látott lény: egy tűzlidérc. Ezzel kezdetét veszi a puszták lovas harcosainak mágikus története, legendás kalandjaiknak sora.
Világtól elrugaszkodott szörnyek támadják meg a jurtafalvakat. Egy ilyen küzdelemben sebesül meg az Ágos nembéli Erdőjáró, ám hiába kockáztatja életét a harcban, nem mentheti meg húgát, a Belénybéli Kondor feleségét. Kondor bosszút fogad a férfi ellen, de Erdőjárót is gyötri a lelkiismeret, ezért önkéntesen vállalja, amit rettegő társai sorsául szánnak: száműzetésbe megy. Merv sámán, aki Erdőjáróban a sámánok hatalmának jövőbeli lerombolóját sejti - nem is alaptalanul - a szellemek sugallatára két gyilkost küld nyomába.
Erdőjáró vándorlásai során egy hatalmas fára bukkan, amely az egekbe nyúlik. Felkapaszkodik a fára - nyomában Kondorral -, s egy másik világot talál: a felsőbb eget, a mágia otthonát, ahol a varázslók hatalmasabbak, mint a földön, ahol a természetfeletti lények mindennaposak, s ha megölik papját, személyesen jön bosszút állni Szemes, a mindent látó Napatya. E világot istenek teremtették isteneknek.
Kondor nem akar beavatkozni az egek küzdelmeibe, de a harcok utolérik, s máris két félelmetes sereg vonul fel egymással szemben, hatalmasságok mágikus harcával fenyegetve. Ez már nem csupán két tüzes lekű vadász összecsapása...