A keresztény legendakör Pál apostolnak tulajdonítja ezt a tizenhárom levelet, melyek az időszámítás utáni 1-2. században keletkeztek. Tarzusz városának szülötte, Saul, tűzzel-vassal üldözte az őskeresztényeket, s a damaszkuszi úton váratlanul átélt istenélmény megrázkódtató hatása alatt egyik percről a másikra hívővé, az őskeresztény egyház buzgó szervezőjévé lett. Különböző városok hívőihez címzett lelkipásztori intelmei az adott egyházközség sajátos helyzetéből, az igehirdetés pillanatnyi szükségleteiből, az őskeresztény élet talajából nőttek, szóbeli prédikációk kiegészítőiként. Pál tanúságot tesz "az Úr Jézus Krisztusban való megigazulás" mellett, "melyre mindenki rászorul".
