Szeretteink, szerelmeink

Jókai Anna hatodik könyvében küldönös és mégis jól ismert alakok küszködnek az élettel és önmagukkal. A fiatalok szerelmükben, nyomorúságukban széttépik egymás egyéniségét (Tartozik és követel), víkendház-tulajdonosok utaznak vágyakozva a tópartra, hosszabbítva, toldva-foldva jelentéktelen életüket (Betonlap), a fájós lábú pénztárosnő a nyolc óra szürkeség után tehetetlenségében sírva fakad (Valami jó), Erzsike rádöbben, hogy még a kutyák sem hűségesek (Kislány, kutyával), a testi hibás hivatalnoklány rémülten tapasztalja, hogy két szerencsétlen együtt még szerencsétlenebb (Emlékirat), a játszótéren látszatra ártalmatlan gyermekcsaták dúlnak (Csaba a téren), egy professzor és hallgatója közös nyelvet keres (Miről beszéljünk?), rokonok, ismerősök mohó csapata fonja a széttéphetetlen hálót a magányba kövült férfi köré (Szeretteink és szerelmeink), vékony lábú, körömcipős tanárnő billeg szerencsétlenül, hisztériásan az öreg gimnázium vad diákjai között (Selyem Izabella)
Szomorú rideg világ ez? Talán az, de Jókai Anna novelláiból kitetszik hogy a szépséget, az igazságot, az emberi nagyságot végül is nem lehet megalázni, hiába próbálkoznak vele bürokraták, karriersták, ostobák és akarnokok.