Tamás Mihály „Két part között fut a víz” című regénye a két világháború közötti magyar irodalom egyik legfontosabb kisebbségi sorsképző műve. A szerző, aki maga is kárpátaljai magyar író volt, hitelesen, személyes tapasztalatból mutatja be a trianoni békeszerződés utáni Kárpátalja és Felvidék magyarságának mindennapjait, identitáskeresését és a történelmi változásokhoz való alkalmazkodás kényszerét.
A regény a trianoni döntés utáni korszakban játszódik, amikor a magyar lakosság egyik napról a másikra idegen közigazgatás és új határok közé szorult. A főhős, Bodák Iván mérnökhallgató, aki Budapest és szülővárosa, Beregszász között ingázik – e két helyszín és életforma között őrlődik, miközben a magyarság megmaradásának, alkalmazkodásának és önazonosságának kérdéseivel szembesül. A két part – Budapest és Beregszász, magyar és szláv identitás, passzív ellenállás és beletörődés – a regény egészét átható kettősség szimbóluma
.
A történet a háború utolsó évében és az új államalakulás első időszakában játszódik. A főhős életét in medias res módon követhetjük: az olvasó egy ponton belecsöppen Iván életébe, majd egy másik ponton búcsút vesz tőle, miközben a regény lineáris időszerkezete és bipoláris térszerkezete (Budapest–Beregszász) végigkíséri a cselekményt
. A műben nincs klasszikus expozíció vagy epilógus: a szereplők és a közösség sorsát a történelem sodrása formálja, a végkifejlet pedig nem ad megnyugtató lezárást, inkább a folytonosságot, az élet továbbáramlását hangsúlyozza.
A regény központi témája a kisebbségi lét, az identitás, a hűség és a szülőföldhöz való ragaszkodás. Tamás Mihály érzékenyen mutatja be a magyarság szétdarabolódását, az új hatalmi viszonyokhoz való alkalmazkodás dilemmáit, az asszimiláció és a disszimiláció kérdését, valamint a nemzedékek közötti ellentéteket
. A főhős, Iván, dacból és elvhűségből útlevél nélkül közlekedik a határon, ezzel is tiltakozva az új rend ellen, miközben a családja és környezete a biztosabb megélhetés reményében Budapestre költözne. A regény egyik legfontosabb üzenete, hogy a haza nem csupán politikai entitás, hanem a szülőföld, a közösség, a család és a tradíciók összessége: „A föld a haza és nem a király, haza a hegyek és az erdők, de nem a kupec, aki a bort megveszi…”
A „Két part között fut a víz” egyszerre társadalmi és lélektani regény, amelyben a kisebbségi magyar lét minden tragikuma, reménye és hétköznapi hősiessége megjelenik. Tamás Mihály műve őszinte, reális, helyenként naturalista ábrázolásmódjával, eleven karaktereivel és hiteles korrajzával a szlovenszkói és kárpátaljai magyar irodalom egyik legérettebb alkotása
. A mű külön értéke, hogy a magyar irodalom egészébe szervesen illeszkedik, miközben a helyi közösségek sajátos sorskérdéseit is megjeleníti.
A Két part között fut a víz azoknak ajánlott, akik érdeklődnek a 20. századi magyar történelem, a kisebbségi lét, az identitáskeresés és a szülőföldhöz való ragaszkodás kérdései iránt. Tamás Mihály regénye érzékeny, elgondolkodtató olvasmány, amely segít megérteni a magyar sorsfordulók emberi oldalát, és ma is érvényes tanulságokkal szolgál.
