Tarzan az aranyvárosban

Részlet a könyvből: "Tigertől és Anharától délre júniustól szeptemberig esik az eső, Abessziniától egészen Kelet-Szudánig és Egyiptomig iszapot s bőséget önt a tájra, megdagasztja a folyókat, halálos árvizeket támaszt, s termékeny nedvességgel tölti el a mezőket. Az eső adományaiból csak a sár,a megdagadt folyó és a halál érdekelte a siftánoknak azt a kis bandáját, amely Kaffa hegyeiben rejtőzött. Ezek a hegyi banditák kemény emberek voltak, kegyetlen bűnözők, a kultúrának minden nyoma nélkül, törzsük kivetettjei, olyan emberek, akik törvényen kívül álltak, s akiknek fejére nagy összegek voltak kitűzve. Most nem esett, az esős évszak vége felé közeledett. Szeptember közepe felé járt az idő. De a folyók még dagadtak a víztől, s a föld is puha volt a nagy esőzések után. A sifták lovagoltak, s útközben kifosztották az utast, karavánt vagy falut, s lovaik vasalatlan patája mély nyomot hagyott a puha földben. A sifták nem törődtek e nyomokkal, őket senki se kereste. Mindenki boldog volt, ha nem látta őket."