Teller Ede 1908-ban, Budapesten született. A tréfásan "marslakóknak" titulált, az USA-ba kényszerült magyar tudósok egyike. Akkor lett fiatal fizikus, kutató, amikor a század első felében soha nem látott fejlődésnek indultak a természettudományok, amikor évezredes elméleteket vizsgáltak felül, amikor az ember először pillanthatott bele a természet mélyebb titkaiba. Teller Ede végigjárta a nagy európai iskolákat, professzorai, munkatársai voltak a kor legkitűnőbb tudósai. 1935-ben, a háború rémségei elől Amerikába ment. Részt vett a nukleáris-fegyverkutatásban a II. világháború folyamán. A békekötést követően tovább szorgalmazta a fejlesztést, kutatást, mert tudta, hogy a fizikai törvényeket bárki megismerheti, s akár pusztításra is felhasználhatja. Hosszú évek kitartása, eltökéltsége a Stratégiai Védelmi Rendszer megalkotásában érte el célját; ez a rendszer volt az, mely végül is a hidegháború lezárását kikényszerítette. Teller Ede a következőket fogalmazza meg könyve előszavában: „Kezdettől a tudomány volt a szenvedélyem. Életem egyetlen nagy eseményét sem tudtam elválasztani a tudományos gondolkodásmódtól. Ez a fajta gondolkodás nem feltétlenül egyenes vonalúan logikus, de sohasem teszi lehetővé a tények mellőzését, a személyes meggyőződés tekintéllyel való helyettesítését."
Tartalom
Előszó
Előszó a magyar olvasókhoz
Köszönet
1 Hány másodperc van egy évben? 1908-1913
2 Tapasztalatok háborúról, forradalomról, békéről 1914-1919
3 A háborús évek másik arca 1914-1919
4 Romániai közjáték 1919-1920
5 Kokó a nevem 1920-1925
6 Hogyan lesz az ember fizikus - a nehezebb úton 1926-1928
7 Szép új világ 1928-1929
8 A fiatal fizikus 1929-1930
9 Apró sikerek öröme 1930-1933
10 Már látszik a jövő 1933
11 Koppenhága 1933-1934
12 Miért jó külföldinek lenni 1934-1935
13 Az első évek Amerikában 1935-1941
14 Maghasadás 1939-1941
15 A tudósok munkába állnak 1941-1943
16 Berendezkedünk Los Alamosban
1943. március-1943. november
17 Fennsíkról le, fennsíkra föl 1943. november-1945. január
18 Vég és kezdet 1945
19 Adják vissza az indiánoknak! 1945-1946
20 Hiányos válaszok 1945
21 Régi barátok között 1946. február - 1949. június 254
22 A Reaktorbiztonsági Bizottság 1947-1949
23 Húsz évvel hamarabb 1949. január-1950. január
24 Kétségeink szilárd alapokon nyugodnak 1950
25 Pokolba a torpedókkal 1950. november-1951. április
26 Öröm a Csendes-óceánon, aggodalom Princetonban
1951 . április-szeptember
Küzdelem a második fegyverlaboratóriumért
1951. november-1952. július
28 Akadozik az új kerék 1952-1954
29 Egyéb atomügyek 1949-1955
30 Az Oppenheimer-ügy 1954. április 12. - 1954. május 6.
31 Utóhatások 1954. június - 1955. február
32 Három barát 1954. augusztus - 1958. augusztus
33 Földreszállás 1955-1958
34 Igazgatóként 1958-1960
35 Néhány politikai lecke 1955-1960
36 Melegszik a hidegháború 1960-1965
37 Alkotó mérnökök nevelése 1961-1975
38 Nehéz idők 1964-1972
39 Választások és döntések 1973-1975
40 Stratégiai védelem 1980-1992
41 Közügyek és magánügyek 1980-1990
42 Hazatérés 1990-2000
Utószó
Függelék
