Thomas de Quincey (1785-1859) a nagy angol romantikus esszéíró nemzedék tagja. Az iskolából megszökvén Londonba ment, ahol nyomorban tengette életét, amíg 1803-ban be nem iratkozott az oxfordi egyetemre. Az ópiumnak 1803-ban lett rabja; kábítószeres szenvedélyéről írott vallomása (megjelent 1821-ben, illetve második része 1845-ben) élete főműve, s már a maga korában is nagy hatása volt; Musset 1828-ban átdolgozta franciára, Baudelaire beiktatta Les Paradis arti ficiels (Mesterséges Paradicsomok) c. művébe. Lidérces rémálmokká torzuló látomásait dekoratív, jellegzetesen romantikus stílusban fogalmazza meg. Az irodalomtörténet De Quinceyt ma a XX. századi irodalmi törekvések egyik előfutáraként tartja számon, mégpedig elsősorban jelen műve miatt.
