Könyvemben Bob Marleyvel kapcsolatos, egymástól eltérő hiedelemrendszerek metszépontjában lévő információkat próbáltam hangulatfelidéző módon ismertetni. Ha minden igaz, amit állítottak Marleyről, akik a legközelebb álltak hozzá, valószínűleg minden úgy történt, ahogy leírtam. Nem használtam kreált vagy átkozmetikázott részleteket. Amellett, hogy alaposan megvizsgáltam a létező dokumentumokat és felvételeket (Kingstonban az "Institute of Jamaica" könyvtárban, valamint New Cityben, a "Research Institute for the Study of the Man"-ban gondosan átolvastam a jamaicai Daily Gleaner negyven évfolyamát, valamint a Jamaicán, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban publikált, Jamaicával, Bob Marleyvel és a reggae-vel kapcsolatos cikkeket), információimat azoknak az interjúknak a segítségével sikerült pontosítanom, amelyeket Bobbal (1975 és 1981 között tíz-tizenkét alkalommal beszélgettünk), a Wailers tagjaival, az együttes producerével, a háttérzenészekkel, a közreműködőkkel, a lemeztársaságok munkatársaival, a testőrökkel és a roadokkal, a család tagjaival és Bob barátaival készítettem. Fontos információkat szereztem a jamaicai zeneipar prominens személyiségeitől, a szigetország politikusaitól (akik sajátságos szerepet játszottak Jamaica zenéjében), a rasta bölcsektől, a vidéki jövendőmondóktól, az isten háta mögötti helyeken dolgozó prédikátoroktól, a szociális munkásoktól, néhány szociológustól, pár gettólakó keményfiútól és néhány falusi kuruzslótól.
