Titus Burckhardt - A szakrális művészet lényegéről a világvallások tükrében

A szakrális művészetek tárgyalása során szándékosan az említett hagyományokra szorítkozunk, mivel ezekben az esetekben a megformálás törvényeiről nemcsak a rendelkezésre álló művek, hanem a különböző didaktikai írások, valamint az élő mesterek példái is tanúskodnak.
E kereteken belül meg kell elégednünk a szakrális művészet területén előforduló legsajátosabb megnyilvánulásaival.
Számunkra elsődleges fontossággal az indiai művészet bír, mivel a leghosszabb töretlen hagyományra tekinthet vissza.
Példáján láthatóvá válik, hogy a középkori kultúra sokkal korábbi korszakok örökségéből részesedik. A legtöbb teret mégis a keresztény művészetnek szenteljük, mert ez az, ami a nyugati olvasót a legközelebbről érinti. …
Az iszlám művészettel a harmadik helyen foglalkozunk, mert néhány tekintetben poláris viszonyban áll a keresztény művészettel.
Végül a távol-keleti művészet néhány olyan aspektusát fogjuk kiemelni, melyek nagymértékben különböznek az előzőleg tárgyalt művészetektől, s tesszük ezt azért, hogy a különféle kifejezésmódok rendkívüli átfogóképességére rámutassunk.