A könyv bravúrosan eredeti stilisztikával ábrázolt tárgya a „Továb” (Furthur) nevű pszichedelikus színekre pingált iskolabuszon lakó-utazó hippikollektíva élete. Közelebbről: személyes élménybeszámolóik, spiritualitásuk és filozófiájuk, különböző szerek által előidézett megvilágosodásaik, acid-bulijaik. Egyszóval egy egész, akkoriban forradalmian újnak számító életforma és -érzés.
"Mire úgy 30 mérföld után elérték San Josét, az utazásnak már jócskán megjött a hangulata. Éjszaka volt, és sok jó lélek be volt tépve, és lerobbant a busz. Behúzódtak egy szervízállomáshoz, és egy pillanat alatta motorháztető alatt turkált egy segéd, figyelgette a Cassady hajráztatta motort, mialatt a stadion körüli lámpák furcsa, foszforeszkáló foltokat fröcsköltek a buszra(…)
Cassady ad még a motornak, a buszból pedig fura sivítást hallani, talán a hangszórókból vagy csak az ablakokból.
Sundsten megkaparintott egy mikrofont a variálható visszhangbeállítással, és rájött, hogy fura rádióhorror-röhögést és visítást tud vele keverni, ha sikít, mint egy vámpír, hogy: „Gyere és mesélj-élj-élj… Milyen Szan Hozéj-éj-éj-éj-éj”, a váltakozó késleltetéssel visszajátszott éj-éj-éj-éj-k duplázva, négyszerezve, nyolcszorozva jöttek. Végtelen, pattogó visszhang – és mindezen átúsztatva az a fura, enyhén hisztérikus nevetés meg egy elkeseredetten pengetett mandolin, ez Hagen barátnéja felől, aki bent kidőlt egy padon, mandolint penget és röhög…"
