A lógyereket éppoly szoros szálak fűzik anyjához, mint az embert.
Ám ahogy múlnak a hetek, a félénk, nagy szemű csikó egyre távolabb merészkedik anyjától. Mohó kíváncsisággal fürkészi a környező világot, nemsokára pedig már vidáman kergetőzik társaival a legelőn, és félig komoly, félig játékos küzdelemben méri össze erejét a többiekével.
Tomás Mícek csodaszép képeken örökítette meg a lovak gondtalan gyerekkorát.
