Régi adóssága ez a kötet a magyar könyvkiadásnak.
A sokszor hivatkozott, óriási munkát végzett régésznő kutatásait, a tárgyi és régészeti adatokkal is bizonyított sumer nyomokat fedi fel.
TORMA ZSÓFIA (1840-1899) a világ legelső, terepen dolgozó, ásató régésznője. Az Erdélyben született nemes lány tárta fel az újkőkori (kb. i.e. 5000-3000) tordosi kultúrát, amelyet ma a világ vezető régészei ismertetnek, anélkül, hogy Torma Zsófia nevét megemlítenék.
Több, mint 11.000 rovásjeles agyagkorong is a leletanyagába tartozik, amely feltételezésem szerint azt bizonyítja, hogy őseink már az újkőkorban feltalálták az iskola intézményét.
Torma Zsófia hatalmas gyűjteményének jelentős darabjait horvát, román régészek hordták szét. Tudományos írásai ma sincsenek rendszerezve, kiadva. Az emigrációba kényszerült Fehérné Walter Anna az anyagi gondjai ellenére is megjelentette Torma Zsófia műveinek rövid összefoglalóját Buenos Airesben, 1972-ben.
Az összefoglaló a „Sumer nyomok Erdélyben” címet viseli. Torma Zsófia elhallgatásának oka ugyanis az, hogy régészeti leletei alapján hasonlóságokat állapított meg a Kárpát – medence és Mezopotámia korai kultúrái között.
A lexikonokban 3 – 4 sort kap és egyáltalán nem említik az 1986-ban kiadott 3 kötetes, 2000 oldalas „Erdély története” című monográfiában.
A „SUMÉR NYOMOK ERDÉLYBEN” című ezen kiadványt a régésznő kutatásai, tárgyi és régészeti emlékei, a bizonyított erdélyi sumér nyomok iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.
