1920 - egy erdélyi kisváros. Ide érkezik szakmát tanulni a kamasz fiú. Csuklóján a nemrég megkísérelt szerelmi öngyilkosság hegeivel, szívében a még dühösen visszautasított - de titokban már igaznak érzett - anyagi intelmekkel. Szakmát - és életet, embereket "tanul".
Miközben a hét minden napján más-más családnál étkezik - más-más család életének lesz akarva-akaratlan részese.
Az először 1938-ban megjelent regényében Török Sándor így tárja föl egy ember - valahai önmaga - fejlődéstörténetét, viszonyát "a tájhoz; mely hazája, Erdély", e haza változását s az "e tájban élő emberek - a kortársak - körülményeinek alakulását a változó időkben".
