Útikalauz halálból az életre

Régi időkben szokás volt, hogy előkelő emberek a maguk szórakoztatására udvari bolondot, tréfacsinálót tartottak. Egy grófnak is volt egy ilyen bolondja. Adott neki egy csörgés botot, ezekkel a szavakkal: »Tartsd meg mindaddig, amíg találkozol valakivel, aki még nálad is nagyobb bolond; annak add majd át.« Néhány év múlva a gróf súlyos beteg lett. Megtudta ezt a bolond, és azt is, hogy urának már nem sok ideje van hátra. Meglátogatta urát és azt kérdezte tőle: »És most hová vezet az utad?« — »Messze, nagyon messze« — felelte amaz. »És mikor jössz vissza? Egy hónap múlva?« — »Nem!« — »Egy év múlva?« — »Nem«. — »Hát mikor? Soha?« — »Soha«. — »És milyen előkészületeket tettél az útra?« — »Semmilyet.« — »Mindörökre elutazol teljesen felkészületlenül? Tessék, itt a botom, ilyen nagy bolondságot még soha életemben nem tapasztaltam.«
Azt kérded: mi az útikalauz célja? Azonnal elmon¬dom: Csak az, hogy világosan érthető képekben eléd tárja azt, amit Isten személyesen neked felkínál: az örök életet.