Az ötvenes évek amerikai fiatalsága kételyeinek, egzisztenciális helyzetéből adódó nyugtalanságának, rossz közérzetének kifejezője-hangadója a beat-nemzedék irodalma. Ez a nemzedék McCarthy pápasága idején eszmélt a világra,a koreai háború frontjelentéseit olvasta a főiskolai tankkönyvei mellé, a totális pusztulás nukleáris reklámaival és fenyegetéseivel találkozott a mozivásznon és tévé-ernyőn, s később sem felejtette el emlékeit. Huszadik évük körül a jövő, a napról napra közelgő "felnőttség": az átlagpolgár szürkesége rémlik fel előttük fenyegető árnyként. Láthatatlan, de olajozottan műkoödő csavarnak lenni a gépezetben, leszokni az álmokról, később a véleményalkotásról. Ha mindez átfut a tudaton, nem személytelen gondolatok, hanem fogalmaknál elevenebb képek sorában - ilyenkor tör elő az üvöltés, amely a beatirodalom és a beat-zene számos alkotásának címe, és tagolatlan kétségbeeséssel adja ki mindazt, amit lázadásuk nem tud és nem akar értelmi felismeréssé szilárdítani.
