A szerző által saját regényéből készített filmje César-díjat kapott, s az alkotás azóta „kultuszfilmmé” is vált. Sajnos ezt a szerző már nem érhette meg, mert néhány nappal a díj kiosztása előtt, 1993-ban meghalt AIDS-ben. Mámoros, vad éjszakák, névtelen fiú és leánytestek tükrözik annak az embernek az életét, aki „örökké a szerelmet keresi, egyszer aztán megtalálja, de úgy érzi, hogy elveszíti, és félni kezd…. Várakozik és tönkremegy”. A fiú nem mondja el barátnőjének Laurának, hogy HIV-pozitív, lehet hogy a lány is elkapta, szerelmi háromszög, pedig már beteg, rosszul van, nincs sok hátra… Ekkor jön rá a Szent Vincent világítótoronynál, hogy milyen is az ÉLET. Sajnos későn…
