„A Vágtázó Életerő nem egyszerűen a VHK folytatása, hanem egyrészt maga az igazi VHK, másrészt lényegében egy új, önálló zenekar. Szabaddá tettük a pályát, úgy fejlődünk, ahogy a legjobbnak látjuk, nincs más szempont. Zenélünk, hogy belehajítsuk életünket a végtelenbe! Egy hatalmas, életreszóló barátság áll mögöttünk. Ez az a láthatatlan vár, amiből a csodaerőt merítjük. Ennek a zenekarnak létre kellett jönnie, és ha nem létezne, ki kellene találni. Mert ez egy olyan zenekar, aminek a lényege egészen szokatlan: maga a Rendkívüli Valóság, a rendkívüli tudatállapotokban az érzékeken túli érzékeléssel feltáruló teljes valóság. Forgószél! Sokan csak halálos ágyukon lépnek kapcsolatba ezzel a rendkívüli valósággal. A Vágtázó Életerő révén most átélhetjük az élet rendkívüli erejét. A Vágtázó Életerő zenéjének lényege egy hatalmas, mindannyiunkat magába foglaló lényből, a zenekar szelleméből sokszor valóságos forgószélként tör ki. Bennünk zenélni akar valami, azért zenél, hogy megmutassa, milyen az élet valójában, istenigazából. Társak vagyunk az élet végső diadalának kitörésében. Sarkig kivágjuk a végső világra nyíló kapukat, hogy mindenki saját szemével láthassa, valami világrengető, egetverő titok lappang az élet közepén! Maroknyi csapat, az égzengetés köt össze minket. Fények csapnak fel, szárnyakat adunk egymásnak! Száguldunk a Világegyetemben rejlő varázserőbe, az emberiség káprázatosan nagyszerű jövője felé! A világ végső bizonyosságainak kutatócsoportja lettünk. Ez a különös, rendkívüli világ a valóság igazi arca, és ez az igazi világ élni akar, élni akar örökké. Akárhogy is, a Vágtázó Életerő a végső valóság zenekara.”
A 2009. április 25-i Petőfi Csarnokbeli koncertről sokan csak ennyit mondtak: Felrobbant a PECSA! Ez a koncert utazás az élő Világegyetembe, a szenvedély végtelen, megalkuvás nélküli mélyrétegeibe a Vágtázó Életerő zenekar révén. Az áprilisi VHK-idéző estnek a Pecsa ódon falai adták meg a helyszínt. A koncert felidézi a legendás VHK emlékét - ez az a magyar zenekar, amelyik először vált Nyugaton igazán kultikussá, és megkapta a címet: minden idők legjobb etno-punk bandája. Az öt egykori VHK tagot soraiban tudó Vágtázó Életerő azért jött létre, hogy kilenc év után újra a Földre hozza a VHK örök lángokban fürdő zenéjét.
Vágtázó Életerő:
Grandpierre Atilla - ének
Balatoni Boli Endre - üstdobok, ütőhangszerek, torokhangok
Mestyán Ádám - basszusgitár, torokhangok
Molnár Lajos Lujó - gitár
Németh László Fritz - gitár, torokhangok
Szabó Kristóf - dobok, torokhangok
Szónusz - basszusgitár, hegedű torokhangok
