Ki és mi van a vers mögött?A költő? A haza? A világ? A reménytelen küzdés? Az örökös újrakezdést az ősz ibolyaillatába csomagoló, és a tél jégcsapdárdái közt is ébren tartó szerelmes?Aki egyszer Balassi-maszkot ölt magára, hogy a rég múlt korok hangján udvarolhasson az Örök Asszonynak, másszor meg hogy Zrínyi kardját forgatva átok-igéket zenghessen a haza sok száz éves elbitorlóinak fejére?A kárpátaljai Vári Fábián László – a magyar költészetben Balassitól Nagy Lászlóig húzódó bajvívó vonulat örököseként és folytatójaként – mindkét hangot próbálgatja.Lobogó romantikájában, melyet a biblikus jelképek és a balladai történések csak erősítenek, ezért fér bele a széptevő szó éppúgy, mint a haza üdvéért suttogva is harsogó kiáltás.Mindkettőnek méltósága van.
