Suksin körül már életében legendák és ellentmondó vélemények kavarogtak. Tartották korunk egyik legnagyobb prózaírójának, tehetséges autodidaktának, aberrált ízlésűnek, kellékekkel manipuláló ponyvaírónak és kivételes tehetségű, univerzális művésznek. Ha csak a híres Vörös kányafá-t írta, rendezte volna, ha csak Jegor Prokugyin szerepében láttuk volna ezt a megdöbbentően szomorú tekintetű, darabos arcú szibériait, akkor sem tudnánk tömören, egyetlen lényegében megragadni művészetének fő sajátosságát. Szerencsére nem csak ezt írta és sajnos nagyon keveset írt! Negyvenöt éves sem volt egészen, amikor egy film forgatása közben meghalt, kidőlt a sorból, mint egy szibériai cirbolyafenyő. Lírát, népmesét, társadalmi szatírát, filozofikumot, jelent és múltat elegyítő művei a magyar olvasók körében is méltán arattak sikert.
