Vekerdy Tamás - Ó, azok a hatvanas évek...

Mit is csináltam a 60-as években? Statisztáltam, házitanítóskodtam, szakítottam - miért is? - második szerelmemmel (nem született meg a gyerekünk), zenét hallgattam, sóvárogtam, féltékeny voltam Richterre és a Beatles-ekre, Kierkegaard-t fordítottam (magamnak) és olvastam - hogy életben maradjak - Steinert és a Bibliát. Vonszoltam magam reménykedve át meg át kietlen és sodró mulatságokon, fénylőnek láttam azt a mélyhangú lányt, aki a Muskátliban (presszó a Váci utcában, ha valaki nem tudná) „nehéz testi munkásnak" nevezte magát és humora volt, és boldog voltam, mikor velem is lefeküdt. (Öreg barátnőm szerint: piszkos volt a nyaka. Ha így volt: ettől is csak vonzóbbnak láttam.) Se eleje se vége nem volt a depresszív életnek, minden csak kivágat volt, hangulat, ami ablakot nyitott valami másra, ami nem napi rutin, és nem politika. Kézbesítőnek jelentkeztem egy magazinhoz, képeslaphoz (Család és Iskola), recenzor, majd külsős riporter lettem.