Tartalom:
ELSŐ FEJEZET
A gabesi erőd
MÁSODIK FEJEZET
Hadjar
HARMADIK FEJEZET
A szökés
NEGYEDIK FEJEZET
A mérnök előadása
ÖTÖDIK FEJEZET
Készülődés a sivatag felé
HATODIK FEJEZET
Gabestől Tozeurig
HETEDIK FEJEZET
Tozeurtól Neftáig
NYOLCADIK FEJEZET
Rharsa chottja
KILENCEDIK FEJEZET
A második csatorna
TIZEDIK FEJEZET
A 347-ik kilométer
TIZENEGYEDIK FEJEZET
A viharban
TIZENKETTEDIK FEJEZET
A tuaregek
TIZENHARMADIK FEJEZET
Fogságban
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Nagyfogú megjelenik
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
A menekülés
TIZENHATODIK FEJEZET
Élet-halál harc
TIZENHETEDIK FEJEZET
Az új tenger
Részlet a könyvből:
Nos, mit hallottál?...
- Csak azt, amit a kikötőben beszélnek.
- Arról a hajóról, mely el fogja vinni Hadjart?...
- Igen, Tuniszba viszik, ahol ítéletet tartanak felette.
- És elítélik?...
- Igen. Egészen bizonyos, hogy el fogják ítélni.
- Allah nem fogja ezt megengedni... Sohar... Allah nem engedi meg...
- Csitt, - mondta Sohar és feszült figyelemmel hallgatódzott - a homokban, mintha léptek zaját hallanám.
Anélkül, hogy felállt volna, négykézláb csúszott a mecset ajtajáig. Még világos volt, de a nap immár leáldozóban, pályája végét járta s néhány perc mulya már cl fog tűnni a homokbuckák mögé, melyek ezen az oldalon Kis-Szíria partvidékét szegélyezték. Március elején az éjszaka nem tart soká az északi félteke 30-40-ik foka között. A nagy meleget és világosságot árasztó tűzgolyó nem lassú ívben kanyarodik pályája végére, hanem úgy látszik, mintha zuhanna lefelé, egyre rohamosabb sebességgel, akárcsak valami súlyos test, melyet a föld vonzóereje ellenállhatatlanul húz lefelé.
Sohar megállt egy pillanatig, figyelmesen hallgatódzott, aztán átlépte a küszöböt, melyet a forró napsugarak egészen áttüzesítettek. Néhány lépéssel kint termett a homokos pusztaságban s tekintetét végigjártatta a sivatagon.
Észak felől oázis zöldellő lombozata szakította meg a homokkal borított puszta, egyhangúságát. Az oázis körülbelül másfél kilométernyire lehetett a kis mecsettől. Dél felé a tengerpart végeláthatatlan sárga homokja, nyugat felé homokbuckák sorozata állt egymás mellett, keleten a tenger nyúlik be jó mélyen a szárazföldbe.
A gabesi öböl ez, hol a tenger a tuniszi partvidéket öntözi hullámaival és egyenesen Tripoliszig húzódik.
A könnyű nyugati szellő, mely ezen a napon kellemesen hűtötte a levegőt, mintha eltűnt volna a napvilággal együtt. Sohar semmiféle zajt sem hallott, pedig az imént azt hitte, hogy valaki jár-kel a régi mecset körül, mely előtt egy régi, hatalmas pálmafa állott, de most be kellett látnia, hogy tévedett. Sehol senki. Sem a homokbuckák, sem a tengerpart felől semmi nesz. És a homokban sem lehet lépések nyomát látni, azon a két nyomon kívül, melyet az anyja és az ő léptei hagytak maguk után, mikor ide jöttek a mecsetbe, titkos megbeszélésre.
