"Összegyűjtött novelláim két kötetével húsz év termését veszi kézbe az olvasó. Egy drámai eszmélkedés folyamatában, 1955 elején, érezni kezdtem a kényszert, hogy elkezdjem megírni mindazt, amit a megelőző néhány évben, különböző okok miatt, képtelen voltam. Így születtek, e szándék nyitányaként - új verseim mellett - a Lakoma hajnalban című kötet elbeszélései; így született meg bennem egy költői és prózaírói gyakorlat után a novellaíró.
Érett emberként, tudatosan formáltam magamban azt a novellaeszményt, amelyet mind a mai napig megvalósítani igyekszem. A türelmetlen lelkiismeret sokkal több bennem, mint a pihentető jó érzés. drámaian, konfliktusokban látom az életet. Írói izgatottságom tárgya: a jelenvaló jelen. S ezen belül különösen a "megszomorítottak", az alulmaradók sorsa érdekel; az a fajta justizmord, az igazságnak olyan sajátos sérelme, amelyet csupán a törvény betűivel nem lehet jóvátenni. aminek orvoslására csak egy humánus közösségi szellem képes. S mindezt olyan formai tömörítésben és stiláris eszközökkel kifejezni, amihez - közvetve - költői pályám gyakorlata is hozzásegít.
Mindez azonban egy szándék körvonalazása. A többit, a lényegeset, a mű mondja el."
