Részlet a könyvből:
"Ezt a történetet utazás közben hallottam, jó néhány esztendeje.
Akkoriban még meglátszott a vasutakon a háború utáni inség nyoma, különösen a szárnyvonalakon.
Este indultam el egyik vegyesvonattal valamelyik alföldi kisvárosból s reggelre igérte a menetrend, hogy elérem a fővonalat.
A kocsisor előtt lihegő kis mozdonykrampusz egész szikraüstökösöket hagyott hátra, de a sebességről meglehetősen kezdetleges fogalmai voltak.
Magam ültem a kopott, faüléses kocsiban.
Valami félálomféle bódulat vett körül a kőszénfüstös sötétségben.
Időnkint megálltunk ismeretlen nevű állomások előtt s tolatták, rángatták a vonatot. Az egyik hátullevő kocsiban néhány hízott ökör utazott ismeretlen cél felé s minden megállásnál borus sejtelemmel bőgött bele az éjszakába.
Elbóbiskoltam.
Arra ébredtem, hogy valaki nagy csattanással félretolta a fülkeajtót és két férfi botlott be a sötét kocsiszakaszba.
Egyideig a lámpával bibelődtek. Hasztalan. Kiégett belőle az olaj.
Alvónak tetettem magam. Gondoltam, ha látják, hogy alszom: kiméletesebben lármáznak majd."
