"Különös festmény volt. Sápadt zöld és sötétlila színek nyugtalan keveréke. De nem is annyira a színek ragadták meg a figyelmemet, mint inkább a vonalak. volt bennük valami megdöbbentően ismerős. A háttér hajlott dombjai, a roskadozó házsor, s az előtér kísérteties alakjai valahogy azt az érzést keltették bennem, mintha valamikor, valahol már láttam volna azt a tájat s azokat az embereket.
A különös olajfestmény ott csüngött egy floridai kis kikötőváros vendéglőjének a falán, alig kődobásnyira a mexikói öböl napfényben izzó vizétől. Közelebb léptem hozzá és elolvastam a fekete formára ragasztott gépírásos felírást. "Tom Hawkins: Átoksori kísértetek". A festő neve ismeretlen volt számomra. És mégis valami nyugtalanító érzéssel tudtam, hogy láttam már valahol azt a tájat."
(Részlet a könyvből)
