„Az erdélyi magyar népművészet kincsesládája oly bőséges, hogy jó néhány kötetre volna szükség ahhoz, hogy illő módon méltassuk, és az olvasót megismertessük minden változatosságával és gazdag ágával. Ez a könyv nem kíván e sajátságos művészet lexikonja lenni, messze van attól. Mindössze egy kis mementót kíván állítani az emberi teljesítmény óriási mezején. Valami kopjafához hasonlót, mely egy távoli és magányos dombon áll valahol...
A könyv azzal az állítással kezdődik, hogy a művészet a tétek tükre. Végződik azzal, hogy hozzátesszük: az ember lelkét Isten teremtette, tehát az Isten része. Azok pedig, akik megpróbálják egy nemzet telkét kioltani, Isten ellen viselnek hadat.
