Két, alapjában véve szinte meghatározhatatlan műfajú írás, az első egy parabola-regényhez áll közelebb, a második egy esszéhez. Közös tulajdonságuk köti össze őket: mindkettőt a Teremtésbe és az emberbe vetett hit hatja át. Útkeresésről szól mindkettő. Az egyik az emberi gyarlóság útvesztőire világít rá átvitt értelemben, mégis közérthetően, a másik ember és Isten, ember és ember viszonyához próbál, tolakodás nélkül, mindenki számára érvényes tanácsokat adni. Jog, törvény és igazság, büntetés és jutalom annak jegyében, hogy Káin soha nem győzte le Ábelt, csak megölte? jóindulat, elfogultság és megértés, vágy, öröm és csalódás, gazdagság és szegénység, szorgalom és restség annak jegyében, hogy nem vagyunk egyedül a Földön, noha olykor túlságosan is egyedül vagyunk. Az élet mégis egész és teljes, mert minden mögött, amit érzékelünk, ott a nagy irányító Isten.
