Wilbur Smith - Harag

Részlet a könyvből: "Tara Courtneyn utoljára az esküvőjén volt fehér ruha. A zöld volt a kedvenc színe, mert az emelte ki legjobban sűrű, gesztenyeszín haját. Mindenesetre ma, ebben a fehér ruhában ismét úgy érezte magát, mint egy menyasszony, aki reszket és egy kicsit fél, de boldog és minden ízében elkötelezte magát. Ruhája ujját és magasan záródó nyakát egy leheletnyi, elefántcsontszínű csipke díszítette és a haját addig kefélte, míg rubintos fénnyel szikrázott a vakító fokföldi napfényben. Az izgalomtól kipirult az arca és bár négy gyereket hozott a világra, a dereka most is olyan karcsú volt, mint egy szűz leányé. Így aztán a széles, gyászfekete szalag, amit az egyik vállán átvetve viselt, még kevésbé illett hozzá: fiatalság és szépség, melyet a gyász díszei borítanak. Kavargó érzelmi ellenére, maga előtt összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, némán és nyugodtan állt."