Vincent Van Gogh huszonhét évesen kezdett el festeni, mindössze tízévnyi festői pályafutás adatott meg neki, s ez alatt az idő alatt született meg a művészet történetének egyik felülmúlhatatlan teljesítménye, a páratlan Van Gogh-i oeuvre.
Életrajzírója, Henri Perruchot írja róla, hogy amin mások nevettek, attól ő elszomorodott. Van Gogh igazi misszionárius alkat volt: mindent komolyan vett az életben. Huszonhárom éves korától hirdette Isten igéjét, hol hivatásos prédikátorként, hol faluról falura vándorolva, csupán saját jószántából. Festőként is "a nép illusztrátora" akart lenni.
Leveleiből megismerhetjük gyermeki őszinteségét, rajongását az igazágért. "Csodálj mindent, ahogy csak bírsz: a legtöbb ember fukarkodik csodálatával" - írta öccsének. S Van Gogh nem fukarkodott: eszményítette a régi holland mestereket, Frans Halsot, Gauguin erőteljes stílusát, a japán metszeteket, a természetet és - leveleinek számtalan helye mutatja - magukat a színeket is külön-külön. "A sárgában testesül meg az elképzelhető legtisztább szeretet" - írja, s napraforgókat ábrázoló, híres sorozat alátámasztani látszik ezt. Megható szerénységgel választotta témáit: Egy pár bakancs, Vincent széke című képei ma világhírűek. Nem riadt vissza a másolástól sem, s Millet-, Doré-, Delacroix-parafrázisai híresebbek, mint az eredetik.
Festőként is, emberként is gyakran gúnyolták, pedig földi pályafutása az emberek és a művészet alázatos és pátosztól mentes szolgálata volt. Ez teszi képeit drámai erejűvé, ez adja ecsetvonásainak súlyát.
