A tenger a hullámok összessége,a hullámok összessége egy egységet alkot. Mindez kozmosz, és a kozmoszban minden ugyanannak a kozmikus létnek a megnyilvánulása. Ezt a misztikus éppen azáltal tapasztalja meg, hogy közte és a lét megnyilvánulásai között minden különbség megszűnik. A misztika nem az Istenen és a világon túl van. A misztika: Isten és világ, oszthatatlan Egy. A feszültség a két pólus között ezért nem tűnik el. Mint egy bot egyik és másik vége közti feszültség. A hullám és a tenger, az ág és a fa közti feszültség. Isten és ember tehát szintén nem válik azonossá. A tenger, amely hullámként nyilvánul meg. Bár a tengert és a hullámot eltérő névvel illetjük, lényegük mégis a víz. A kéznek két oldala van. Aki értelmével fordul feléje, annak egymás után meg kell figyelnie mindkét oldalt. Belülről a két oldal egyként tapasztalható. Ezért ez egyszerre a teljes üresség és a tökéletes telítettség tapasztalata.
