Ezt az idézetet a Nathaniel Hawthorne : A skarlátbetű című könyvéből írom, mert teljesen azonosultam a főszereplő Hester Prynne személyével.
"És Hester Prynne talán soha életében nem látszott olyan előkelőnek, mint most, amikor a börtön kapuján kilépett a tömeg elé. Akik régebben ismerték és azt hittek, hogy most majd összetörten, a csapás súlya alatt görnyedezve látják viszont, szinte dermedten bámultak rá. Szépsége még vakítóbban ragyogott és valóságos dicsfénnyel vette körül a fájdalmat és a gyalázatot."