A múlt század ötvenes éveiben mindössze néhány munkást foglalkoztató, kezdetleges kis kerámiamanufaktúra alakult Pécsett. Tulajdonosa egy tekintélyes kereskedőcsalád lelkes, vállalkozó szellemű, ám kevéssé gyakorlatias fia, Zsolnay Ignác volt. Ez az üzem a magja a méltán világhírű Zsolnay-gyárnak.
A kezdeti korszak főhőse Zsolnay Ignác öccse, Vilmos: Kitartó munkával, állandó kísérletezéssel, művészi képességével és kitűnő kereskedelmi érzékével rövid idő alatt színvonalas gyárrá változtatta a kis üzemet. A nagy eredményekhez azonban családtagjainak önfeláldozó munkája is hozzájárult. A Zsolnay család élete szorosan összefonódott a gyárral.
Vilmos gyermekei és a házastársak, majd az unokák és dédunokák vállaltak részt az egyre újabb kísérletekben, a művészi tárgyak tervezésében, az üzem szervezésében és vezetésében. A Zsolnayak számára a kerámiagyártás nem egyszerű anyagi bázis volt; hivatást jelentett a szó legnemesebb értelmében. Ezt kívánta megörökíteni Teréz, Zsolnay Vilmos leánya. Elbeszélése nyomán megelevenedik a gyár története. Az izgalmas kísérletek, anyagi gondok és erkölcsi sikerek egymásutánja nemcsak a magyar művészi kerámia fejlődésének egyik lényeges fejezetét foglalja össze, hanem felvillantja a szereplők - a Zsolnay család tagjainak, üzletfeleinek, barátainak és a munkásoknak - jellemét, sorsát, és kibontakozik a XIX. század második felének jellegzetes polgári élet- és gondolkodásmódja is.
Zsolnay Teréz nem fejezhette be munkáját. A modern nagyüzem történetét leánya, Mattyasovszky Zsolnay Margit írása kelti életre. A gyár utolsó 25 évének fejlődéséről Sikota Győző ad rövid összefoglalást.
A regénynek is izgalmas gyártörténetet 43 fekete-fehér, 18 színes kép és számos rajz illusztrálja.
